Egy T-rex igazán nevezhető erősnek, igaz? Korának igazi nagyfőnöke volt, nem nagyon rúghatott labdába mellette senki. Ha valakit kinézett magának ebédre, annak bizony kötelező volt részt venni a lakomán. Mint fő fogás.
Leszögezném még itt az elején, hogy nem paleontológiai értekezés lesz ebben a szösszenetben, hanem vállalkozói gondolkodásmódról lesz szó, a mi szemszögünkből.
Szóval a T-rex igazi nagymenő volt, joggal érezhette úgy, hogy soha nem ér véget a Kánaán. Aztán valami hirtelen megváltozott. Csettintésre szinte a teljes élővilág kihalt a bolygónkon. Egy váratlan apróság jött közbe.
A Földbe csapódó test átmérője mintegy 10-14 kilométer lehetett. A becsapódás a becslések szerint annyi energiát szabadíthatott fel, ami 100 teratonna TNT felrobbanása keltette energiának felel meg. Összehasonlításképp: az ember által kifejlesztett legnagyobb hatóerejű atomfegyver, a Cár-bomba detonációja 50 megatonna erejű volt, a becsapódás energiája azonban ezt kétmilliószor haladta meg.
Ki a franc tud erre felkészülni? Hiába volt a tápláléklánc csúcsán, szegény T-rex nem tudod alkalmazkodni a válságos helyzethez. Akik túlélték ezt a kataklizmát annak köszönhették, hogy képesek voltak alkalmazkodni. Innen datálódik az emlősök diatalmenete. Tartozunk egy nagy köszivel a kis cickányszerű jószágoknak, hogy sorban hozták a jó döntéseket akkoriban és olyan helyzetbe hozták magukat, hogy ősapái lettek a homo sapiensnek, azaz nekünk.
Oké, ezek nem tudatosan döntések voltak, ám egyértelműen példázzák, hogy az alkalmazkodás bizony baromi nyerő dolog.
Ugorjunk 65 millió évet. A 90-es évekig virágzottak a butikok, aranykorukat élték a sarki vegyesboltok. Szép lassan felfalták őket a szuper és hipermarketek, a plázák. Manapság az ő forgalmukat tépázza az, hogy évröl évre egyre nagyobb forgalmat bonyolítanak az online üzletek.
2008. Gazdasági világválság, tömegeket maga alá temető Svájci Frank alapú hitel bedőlésék. Emlékszünk,ugye? Tömegével megszűnő munkahelyek, összeomló vállalkozások, kilakoltatások, reménytelenség. Aki több lábon állt az simán átvészelte. Egy szűk réteg még nyerni is tudott.
Akadtak akiknek nem volt elég, hogy a döntéshozók, jogalkotók, majd eltakarítják a romokat (melyhez azért lássuk be – vastagon hozzájárultak), elkezdtek „B” terveken gondolkodni, hogy többé ne érhesse őket váratlanul egy hasonló esemény. A többség – lássuk be – csupán sodródott az eseményekkel. Lassacskán kezdtek a dolgok visszaállni a megszokott rendbe. Beindultak, felpörögtek a cégek, emelkedni kezdtek a bérek.
Feledésbe merült 2008. Gazdasági fellendülés, újra hitelre vásárlás mindent IS! Persze szigorúan Forint alapon,ugye. Dehogy dőlünk be újra kockázatos devizahiteleknek! Meló meg mindig lesz! Hiányszakmák alakultak ki – hohhó! - minden tervezhető, mi baj lehet?
Közben feltűnt a színen egy ember, aki alapjaiban rengette meg az autóipart. Váratlanul csapódott az autógyártók univerzumába, fikarcnyi esélyt sem adtak neki eleinte, nem vették komolyan. Sokan zseninek, sokan hibbant kalandornak tartják, de ezzel mit sem törődve, néhány év alatt odáig katapultálta birodalmát, hogy a vállalata többet ér, mint az összes többi autógyártó EGYÜTTVÉVE! Be kellett látniuk a legnagyobbaknak is, hogy technológiában csak kullognak utána. Alkalmazkodniuk kellett, hogy egyáltalán életben tudjanak maradni, ha nem szeretnének a dínók sorsára jutni. Egyre nagyobb teret követel magának az elektromos autózás, de ez egy külön sztori és szintén eklatáns példája az alkalmazkodás sikerességének.
2020, csettintésre ismét minden megváltozott. A becsapódó test mérete 130 – 260 nanométer nagyságú. A neve: SARS-CoV2 alias Covid 19. Hagyományos mikroszkóppal nem is látható, olyan kicsi. Már tudjuk azt is, hogy hullámokban támad. Az emberi áldozatok mellett olyan intézkedésekre sarkallja a döntéshozókat, melyek komplett iparágakat vésnek fel az áldozatok táblájára. A vendéglátás lassan kivérzik, az idegenforgalom, kiskereskedelmi üzletek, közérzetjavító szolgáltatások, és még hosszú a sor. Vállalkozások mennek tönkre, munkahelyek szűnnek meg. És nem látni a végét egyelőre. Amiben most biztosak lehetünk ezzel a szürreális helyzettel kapcsolatban, az sajnos egyelőre csakis a bizonytalanság.
Pandémia ide vagy oda, a szolgáltatók benyújtják a számlát, efelől ugye nincs fikarcnyi kétség sem. Gáz, áram, víz, fűtés, telefon, stb.. Meg enni, inni, ruházkodni is eléggé fontosnak tekinthető. Majd segít a szociális ellátórendszer. Majd megoldja a kormányzat. Akik ettől várják a megoldást, sok sikert kívánok nekik. Akik 2008 után több lábra álltak, akik felépítettek egy golyóálló jövedelmet biztosító üzletet, akiknek szabad szemmel is jól látható nagyságú megtakarításuk van, azok most az előrelátásuknak köszönhetően biztonságban vannak anyagilag. Felkészültek, alkalmazkodtak.
Tutira veheted, hogy nem bérből él az, akinek erre módja van. Ha bérből élsz kiszolgáltatott vagy. Kiszolgáltatott a munkáltatódnak, rajta keresztül az ö piaci helyzetének. Bizalmat adsz neki, hogy majd ö szerencsés esetben nyugdíjig munkát biztosít neked, amiért annyi bért fizet, hogy te és a szeretteid komfortos életet élhessetek. Ha te alkalmazott vagy, akkor megkérdezem tőled: ugye megbízható munkáltatód van?
Nem tudni mennyire vonatkoztatható ez a magyar munkaerő piacra, de felmérések szerint az amerikai munkavállalók 85%-a azonnal ott hagyná a munkahelyét ha megtehetné. A 85% nem azért jár be dolgozni, mert szereti a munkáját. Hanem mert muszáj. Kíváncsi lennék a Magyarországi hasonló felmérés adataira!
Sokan, nagyon sokan és egyre többen vannak azok akik megértették azt, hogy anyagilag függőségben lenni baromi nagy kiszolgáltatottságot jelent. Alkalmazkodni kell, hogy a felszínen tudjanak maradni. Alkalmazkodni kell ha nehéz helyzetben is nyertes akar lenni az ember.
Bérből élni úgy gondolom egyenlő a kiszolgáltatottsággal. Ha ezt nem bizonyította be a 2008-as válság és az a bizonytalanság ami 2020 márciusa óta tart, akkor nem tudom mi kell még hozzá. A dinóknak nem voltak figyelmeztető jelek, hogy veszélyben vannak, persze fel sem fogták volna. A közelmúltra visszatekintve nekünk mindjárt itt van két figyelmeztetés is. Nem észrevenni, hogy a boldogulásunkat egy igencsak ingatag rendszerre bízni több mint kockázatos, az talán joggal nevezhető csacsiságnak.
Egyre többen és többen jönnek rá, hogy az idejük bérbeadása helyett (BÉR helyett), jövedelemre van szükségük ahhoz, hogy áldozatok helyett akár segítők lehessenek egy válságos helyzetben.
Bér helyett jövedelmet szerezni lehet befektetéssel. Ehhez persze komoly tőkére van szükség és azért van benne kockázat is. Akár az is, hogy minden elveszik egy rossz döntés miatt.
Lehet indítani egy hagyományos vállalkozást, melyhez szintén nem árt ha van elég pénz. Lehetőleg minél több, egy mikrovállalkozás indítása is milliós tétel, most a kényszervállalkozásokat nem is citáljuk ide.
Egyébként meg mibe érdemes a mostani helyzetbe hagyományos vállalkozóként belevágni? De tényleg, MIBE?
Egyre többen választják azt az alternatív vállalkozási formát, mely akár már néhány tízezer Forinttal elindítható és a kezdeti jövedelem kiegészítés után zökkenőmentesen lehet átállni rá mint fö bevételi forrásra. Egyre több és több olyan vállalkozó kezd el foglalkozni ezzel a tevékenységgel, akiket mélyütésként értek a pandémia gazdasági hatásai.
Már nagyon sokan tudjuk, hogy ezen az üzleti modellen nem fog sem a vírus, sem a válság. Egy nehéz helyzetben a bosszankodva combcsapkodás helyett a kezünkbe vettük az életünket, hogy biztonságba helyezzük a jövőnket. Alkalmazkodtunk. Nehéz körülmények közt is lehet sikeresnek lenni, kockázat nélkül is!
További bejegyzések az oldalon: